Pazar 4 Oca 2009, 9:38
ugyanis eszembe jutott hogy igértem legutobb egy ilyen 2008as top valami beirást is, szal most fogtam magam és nekiálltam összeszedegetni a 2008as albumaimat. idáig nem is volt gond mert van vagy 40, viszont amikor oda jutottam hogy akkor ezekböl kiválogatjuk a jókat, hát ott elég heves fejvakarászás következett, ugyanis az idei tavalyi (szoknom kell még.) év nagyjábol abbol állt hogy az összes jo banda olyan lemezt adott ki ami jonak jo, de semmiképpen sem kurvajo, az ilyen listákba meg ugyebár csak a kurvajo lemezek szoktak bekerülni. (meg a kurvaszarok, de olyat nem csinálok, mert szar zenét alapbol nem hallgatok :D). szoval most egy top5-öt fogtok látni azokbol a lemezekböl amik tényleg nagyon tetszettek. sorrendet állitani nem fogok köztük, mert hol az egyiket szeretem jobban hol meg a másikat, az viszont mindegyikben közös hogy még most is legalább a 3/4-ük rajta van az mp3amon, pedig olyanok is vannak amik még tavasszal jöttek ki. na jöjjenek végre, ABC sorrendben:
bullet for my valentine - scream aim fire
wales-i barátaink még februárban adták ki az uj albumukat, amivel ugyan egy kicsit eltávolodtak a the poison-tol, de attol még semmivel sem lett kevésbé isten a cucc. söt, a kevesebb üvöltés/több tisztaének/több gitárszolo (tehát inkább thrash mint metalcore) receptnek köszönhetöen talán még fogósabb is lett, mint az elsö album. persze a nagy trve szléjeres arcok ezt se fogják megszeretni, söt még az általuk utált metálkórosok közül is leszolták néhányan, de ha az ember ugy hallgat zenét mint én (vagy jo vagy nem és kit érdekelnek a müfajok?), és meghall egy hearts burst into fire-t vagy egy waking the demon-t, akkor el kell ismernie hogy matt tuck-ék bizony kibaszottjo számokat tudnak irni. még mindig.
egyvalami viszont zavarja a csőröm. csak szerintem lenne tul durva véletlen egybeesésnek hogy a say goodnight (acoustic)-ban KETTŐ énektéma is szinte ugyanaz mint a soilwork observation slave-jében?
in flames - a sense of purpose
valamit mondok az elején. ha választani kéne az a sense of purpose és bármelyik másik in flames album között, elég valószínű hogy a másikat választanám. viszont az is ugyanilyen valószinü, hogy ha a világ bármely más albuma és a sense of purpose között kellene, akkor az utobbit választanám. miért? mert az inflames csinálta. mert jesper strömblad egy zseni. mert még mindig akkora hangulat van a zenéjükben mint nagyjábol senkinek, legyen az gyors pattogós (i'm the highway) vagy akár lassu befordulós (the chosen pessimist). najooké igazábol még mindig az a helyzet hogy az inflamesröl semmi konkrét értelmeset nem tudok irni, ugyhogy inkább maradjunk csak annyiban hogy hiába tudom hogy tudnának mégjobbat, még igy is az év egyik legjobb lemezét rakták össze.
http://upload.wikimedia.org/wikipedia/en/f/f7/Dark_Horse.jpg
erröl már irtam egy rövid kéthárom mondatot a multkor, amikoris megállapitottam hogy fasza csak az elsö két szám nem tetszik. namost annyit változott a dolog, hogy elolvastam a szövegeket az egész albumhoz, és azota kb az összes számot imádom. a burn it to the ground az akkora piálós partizene mint a ház. a next go round nagyjábol a road nem kell más-ának az angol verzioja lehetne, a shakin' hands meg egy meglehetösen jómódban élő luxuskurvárol szól aki "didn't make it this far by just shaking hands". hát ez mekkora jo már? :D chad kroeger = romlottbetegállat. gecijo :D mondjuk jo zene nélkül nem sokat érne az egész, de azt meg mindig is olyanokat tudtak irni hogy két hallgatás után befészkeli magát az ember agyába mint egy balta, szoval engem megint megvettek maguknak. koncertet!
http://rockerek.hu/kepek/cikkek/cikk_aranylemez.1218655594.jpg
na ez volt az az album ami a márciusi megjelenésekor határozottan nem tetszett. aztmondtam van rajta kb két jo szám aztán szevasz. aztán kb egy honap mulva betévedtem egy koncertjükre (merhát az elsö két album mégiscsak nagy kedvenc), és akkora húzóerő volt az uj számokban is, mint egy traktorban. miután ezt igy megállapitottam, itthon végighallgattam az albumot mégegyszer és anyád, hát ez tényleg jo… azota a törjük a falakat szoktam halgatni mikor zuzhatnékom van (igen, még a szövege is passzol hozzá), az a szám egy kész energiabomba. fezenen pont azzal nyitottak, több se kellett, egyböl ugy elkapott a partifiling hogy ihaj. a felfelé görbül meg az aki szabad volt aza két szám ami már elsö hallgatásra tetszett, azok azota is kedvencek, meg a vedd el (és dögölj meg)-re kaptam még rá nagyon, remélem a májusi koncerten (hajdemesszevanmég) aztis játszani fogják mer még egyszer se hallottam élöben. hmhmhmm ésmost kéne még ide valami frappáns lezárás… rock 'n' road!
na és azért valamennyire a kötelezö visszaszámlálás jellege is meglett a dolognak, ugyanis akárhogy nézem a most következö album talált be legeslegjobban egész évben:
http://hardrockheavymetal.files.wordpress.com/2008/08/trivium-shogun.jpg
igen, erröl is irtam már vagy háromszor, ugyhogy most nem is tépném a számat koptatnám a billentyüzetet sokáig, biztos mindenkinek a könyökén jön ki hogy az egyik legjobb album amit életemben hallottam stbstb. meghogy hogy a throes of perdition-ön teljesen elborul az agyam, a shogun 8. percénél levö bedurvuláson meg méginkább, igenigen blablabla. amit korábban nem még emlitettem, hogy igy néhány honapnyi gondos elemezgetés után még azt is megállapitottam hogy az of prometheus and the crucifix-ben van a legjobb szolo az összes trivium szám közül. és ezis ilyen kurvahosszu tekerös szolo ám, szal valamennyire mégiscsak igazam lett anno mikor azt mondtam hogy olyanok lesznek mint a dragonforce :D najo. végszo? shogun > all.
notehát most hogy mindenki tudja mik voltak a kedvenceim idén, lassan be is fejezem…
…de ha már 2008 legjobbjairol irok, ezt a számot még feltétlenül meg kell emlitenem. egy eredetileg sentenced számrol van szo, akik alapbol elég depressziós zenét játszottak, de ahogy ezt a dt a century media 20 éves fennállását ünneplö válogatáslemezén feldolgozta, az simán rátesz még egy lapáttal. odáig jutottam hogy ha az eredeti verziót hallgatom is akarva-akaratlanul elkezdem mikael stanne módra hörögni a refrént (oké, probálkozok vele, ugy csinálok mintha…), mert valahogy mégjobban kifejezi azt a fájdalmat és reménytelenséget ami a szövegben rejlik. mindenképpen az egyik kedvenc számom 2008-ból.
na és most hogy ezzel is végeztünk, mehettek olvasni másfele, énmeg megyek ebédelni. byez.